A „DE HAVENSTAD” SZENTELT VÍZE
Interjú Cyril Meulenaeral mely 2006 őszén készült. Ez volt az utolsó vele készült interjú 2007.05.29.-én bekövetkezett halála előtt.
1. Először is hadd gratuláljak, a több mint 70 világversenyen elért címedhez. Mikor és milyen fajtával kezdted a tenyésztői pályafutásodat?
Nem tudom pontosan hány címet szereztem világversenyeken, mert abbahagytam a számolását. De biztosan több, mint hetven. A legutolsót a poznani Világkiállításon szereztem egy só-bors szukával, aki a veterán osztály győztese lett.
1951-ben kezdtem Boxerekkel, amelyeket kb. 1960-ig tenyésztettem. Eközben 1956-ban hozzám került az első Törpe schnauzerem a Monaicoi Rainier herceg unokatestvérétől aki ebben az időszakban ezt a fajtát tenyésztette. Ez a szuka minden volt, csak szép nem: hosszú testű, világos szemű. Befedeztettem egy francia kannal 1957-1958-ban. Ebből számos gyönyörű kölyök született, mint például az Eros vd Havenstad nevű kan. Őt eladtam Hollandiába Ria Harmsennek, ahol később champion címet szerzett.
A második alomból egy Fina nevű szuka szerezte meg az első nagy győzelmemet. Aztán 1960-ban egy időre felhagytam a Törpe schnauzerek tenyésztésével, az idegrendszerük miatt. A legkisebb neszre is ugattak. Ezután 16 évig lovakat tenyésztettem. Majd a 70-es évek végén visszatértem a Schnauzerek tenyésztéséhez. Ezúttal a Só-bors óriás schnauzerekhez. Már az első alomból született Adonis vd Havenstad 3x Világgyőztes lett.
Továbbiakban egy angol import szukával tenyésztettem. A fajta standard szerint egyáltalán nem minősült szépnek, ezért senki nem értette miért őt választottam. De én biztos voltam benne, hogy nekem ő kell. Faust és Favorit az ő utódai voltak. Faust szintén 3x Világgyőztes lett. Egy amerikai vevő 23000 eurót kínált érte, de visszautasítottam az ajánlatát. Ehelyett az amerikai Skansen’s kennelnek adtam, akikkel jó kapcsolatot ápoltam és sok kutya került tőlük hozzám.
A 80-as évek elején tértem újra vissza Törpe schnauzerekhez. Amerikából került hozzám Jebema’s Black Debutant 13 hónapos fekete szuka, őt befedeztettem egy finn import fekete kannal, ez volt a tenyészetem sikereinek a kezdete. Ocus Pocus lett az egyik legszebb kutya ebből a vonalból.
2. Miért pont Havenstad (hollandul: kikötőváros) a kenneled neve?
Sokáig Antwerpenben éltem , ami egy fontos és Európa egyik leghatalmasabb kikötővárosa. Amikor Antwerpenből a jelenlegi lakhelyemre költöztem, mintegy Antwerpenre emlékezve választottam a Havenstad nevet.
3. Egy második kennelt is alapítottál: Stad of Haven (Város vagy Kikötő) Mi ennek az oka?
Amatőr tenyésztőként Belgiumban csak évi 2 almod lehet. Épp ezért a lányom, Carine nevén regisztráltam a Stad of Haven kennelt.
4. Mi a sikered titka?
A szerencse. Na meg persze a szentelt vizem (nevet). Van a kertünkben egy kis úsztatónk. Mikor lovaim voltak, ezen ugrattam át őket gyakorlásképpen. Ezért ez a kis úsztató még mindig a kertben van. A kutyák vizet isznak belőle. Viccből azt mondom, hogy szent(elt) víz van benne és azért ilyen sikeresek a kutyáim, mert ezt isszák. Egy német bíró tényleg elhitte és akart belőle egy üveggel. Ez persze csak egy szép anekdota. A sikerem igazi titka a ’Fingerspitzengefuhl’ („ujjbegyeimben érzem” német kifejezés). Fontosnak tartom a vérvonalat, de magát a kutyát még inkább. A törzskönyv csupán egy darabka papír. Néhányan azt vallják, hogy egy jó kutyatenyésztőnek kell, hogy legyen tapasztalata lovakkal is. Ha ezeket az állatokat jól ki tudod elemezni, akkor a kutyákkal is elboldogulsz. Éppúgy mint a lovaknál, a kutyáknál is fontos a tempó : az ahogyan sétálnak.
A jó kutyák megtalálásába fektetett erőfeszítés is fontos. Én például többek között az Egyesült Királyságba és Amerikába is elutaztam. Látható, hogy Oroszország sok elsőosztályú kutyát tenyészt, ami azért lehetséges, mivel sokat fektetnek a fajtába. Mindenfelé utaznak, hogy érdekes kutyákat találjanak a tenyészetükhöz.
5. Más fajta iránt is érdeklődsz?
Csak a brüsszeli griffon iránt. Ez a fajta számomra nagy kihívás, mivel annyira komplikált. Gyakran előfordulnak például szülési komplikációk. A 15 év alatt, mióta ezzel a fajtával foglalkozom, legalább 16 világcímet nyertem. Az utolsót Poznanban (2006). Régebben tacskókat is sikeresen tenyésztettem. Cactus nevű kanomat 160 kutya közül választották világgyőztesnek. Főként a feleségem, Denise kedvencei voltak a tacskók. Én személy szerint nem szeretem a rövid lábú kutyákat. Azok a kutyák föld alatti munkára valók.
6. Mik azok a fontos tulajdonságok, amelyeket megfigyelsz egy fekete schnauzernél?
Nekem minden fontos: a kutya összképe. Ha ez jó, akkor a szögellés és a vállak is automatikusan jók. Természetesen 100%-osan tökéletes kutyák nem léteznek. Ezért nevetségesnek tartom, hogy elítéljünk egy kutyát olyan apróságok miatt, mint a farok vagy fülek. Bár néhány dolgot fontosnak tartok: a jó fejet, fogakat és szőrt. A rövid lábak nálam abszolút tabu. Valamint szeretem a hosszú, vékony nyakat és az ék alakú fejet, nem pedig a terrierekre jellemző nyújtott fejet. A rövid mellsőlábakat és a meredek vállakat sem szeretem.
7. Amerikai vérvonalat használtál. Melyik tulajdonságokat akartad megszerezni és melyeket nem? Szerinted az európai típusú és az amerikai típusú Schnauzer helyett, egy típusnak kellene lennie?
Az 1950-60-as években szükséges volt amerikai kutyákat használni. Ebben az időben az európai kutyák kis szörnyek voltak: test-és fejnélküliek, kidülledő szemekkel. Ráadásul rossz természetűek voltak és egész nap ugattak. Csak a szőrük volt jó és kemény. Viszont Amerikában már ekkor nagy eredményeket értek el, mind külsőre mind karakterre vonatkozóan. Ezidőben elmentem Amerikába a Só-bors óriással és láttam hogy a törpék gyönyörűek. Így nem akartam eljönni anélkül, hogy vettem volna egy kutyát. Ez volt a korábban említett szuka, Jebema's Black Debutant. Mindenhol nyert, kivéve Németországban, mert ott nem akartak egy amerikai kutyát nyeretni, bár nem tettek rá semmilyen megjegyzést. Németországban harmadik lett, míg az első- és második helyezettnek rengeteg hibája és hiányossága volt.
Az amerikai kutyák hátránya a szőr minőség: a túl szögellt hátsó rész, illetve a túl terrieres front. Véleményem szerint egy típusú schnauzer létezik. Viszont manapság sok kutya félig terrier, félig schnauzer. Nekem ez nem tetszik.
8.A kutyáid az egész világon elterjedtek: Amerikától Japánig. Szinte az összes jó fekete törpe schnauzernek Havenstad vérvonala van. Sok schnauzert láttál életed során. Miket látsz náluk a főbb külsőleges hiányosságoknak?
Ez nagyon változó, de általában a mellkasnál és a lábhosszban látom a hiányosságokat. Egyre több és több rövidlábú schanuzert láthatunk, főleg a Só-bors törpe schnauzereknél és a Közép schnauzereknél. Ez egy óriási probléma. Ha egy kutyának hosszú lába van, akkor a mellkas is automatikusan nő. Ez jól látható, amikor sétál a kutya.
9. Milyen számodra az ideális schanuzer? Volt olyan kutyád ami megegyezett ezzel az ideállal?
Kvadratikusnak kell lennie, nem terriernek, és nem rövidlábúnak. Továbbá a lábaknak jól a kutya teste alatt kell lenniük, nem pedig előre esniük. A rossz szőr számomra nem olyan nagy probléma, hiszen ápolással sokat tudunk javítani ezen. Ocus Pocus majdnem tökéletes volt a szememben. Abban az időben és kétségkívül ma is top kutyának számít. 16 évet élt, 2005-ben hunyt el.
10. Néhány országban a kutyák fülét és farkát nem lehet vágni. Belgiumban 2006 óta van betiltva, Oroszországban viszont még nem tudni, hogy betiltják-e. Ha a poznani világkiállítás eredményeit vesszük, megfigyelhető, hogy a legtöbb győztes Fekete törpe schnauzer vágott volt. Mi a véleményed erről?
A vágott kutyák sokkal impozánsabbak. Félek hogy sok fajta el fog tűnni, mivel egyre több és több ország tiltja a vágást. Ez már most látható az Óriás schnauzereknél. Sokan felhagynak a tenyésztésükkel, mivel nem lehet vágni. Én is abbahagytam mert nem szeretem a lógó füleket és a hosszú farkat. A típus így már nem az igazi, valamint a hosszú farok nem praktikus. Szinte már fegyver. Mindent biztonságba kell helyezned, ami farokmagasságba esik.
11. A farokvágás tiltása egyértelművé teszik, hogy gondok vannak a farok formájával. Milyen az ideális forma?
Németország egy új sztenderdet állított fel, mely szerint a faroknak hosszan kell elnyúlnia vagy szablya alakban állnia. Szerintem nem nagy probléma, ha a kutya hátára hajlik a farok, hiszen akkor olyan, mintha nem lenne farkuk. A törpéknél szerintem ez nem baj, de az óriásoknál igen.
12. Mit gondolsz: maguknak a bíróknak kellene tartania és tenyésztenie schnauzereket, hogy többet tudjanak a fajtáról, de ezáltal kevésbé lennének objektívnek mondhatóak? Vagy az lenne ideálisabb, ha a bírók nem tenyésztenének schnauzereket, hogy függetlenebbek lehessenek, ám emiatt kevesebbet tudnának a fajtáról?
Nem tudom mi a jobb, mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Általában egy bírónak egy ideig sikeresen kellett tenyésztenie a fajtát. Mert, ha eredményesen tenyésztettek, akkor látható, hogy alapos tudással rendelkeznek. A bírók 75%-ára ez nem igaz. Ha hiányos a tudásuk, gyakran láthatjuk mennyire kiszámíthatatlan bírók.
Bár a függetlenség örökös probléma. Megkérdeztek, hogy szeretnék-e bíró lenni, de visszautasítottam, mivel nem tudnék objektív lenni. Valójában az ember számít, a legfontosabb a bíró őszintesége és felelőssége. Vannak bírók akik nem akarják a saját kutyáikat bírálni, ám akadnak olyanok is, akiknek nincs ezzel problémájuk és nem haboznak a saját kutyáikat megnyeretni.
13. Sokak szerint nem szabad az akutális divatot (vagy trendet) követni, hanem a fajta sztenderdhez kell ragaszkodni. Másrészről viszont látható, hogy bizonyos divatot követő típusú kutyák – bár semmilyen sztenderdnek nem felelnek meg – nagyon sikeresek a kiállításokon. Akik pedig ragaszkodnak a sztenderdhez, nem nyernek. Mit gondolsz erről a problémáról?
Kétségkívül muszáj figyelni az aktuális divatot. A biciklikhez sem fakerekeket használunk már. Az első schnauzerek teljesen különböztek a mai schnauzerektől. Ha nem figyeljük a divatot, akkor egy helyben ácsorgunk, mint ahogy azt jelenleg a németek teszik. Megfigyelhető, hogy a német fajták jó kutyái többé nem Németországból kerülnek ki. Én tenyésztettem a világ legjobb Só-bors óriását, mint például Adonist. De ha Németországban éltem volna, akkor sosem született volna meg. Mivel az anyja egy angol szuka volt, aki a német sztenderd szerint túl kicsi volt és nem elég szép. Ezt az angol szukát egy holland, szintén nem győztes kannal fedeztettem. Ebből a párosításból született meg Adonis. Mindene megvolt, ami az anyjának nem. Tenyésztéskor mindig azt kell keresned hogy javítsd a kutyád hiányosságait. A legjobb kutyák párosítása nem feltétlenül ad olyan utódokat amik megfelelnek a sztenderdnek. Mindig azt kell figyelned, hogy egy kutyának mik a hiányosságai és mik az előnyei. Egy jó kutya mindig dominánsabb a rossz kutyánál. Tehát ha két jó, domináns kutyát párosítasz akkor a gének harcolni fognak. Szükség van egy gyengébb kutyára, hogy meglegyen a megfelelő egyensúly.
Egy európai kutyával kezdtem ami egyáltalán nem volt szépnek mondható. Mindenki meglepetésére viszont egy amerikai kutyával párosítva, olyan kutyákat adott amelyek megfeleltek az európai sztenderdnek. Németországban azt mondják: „Neked köszönhetően még mindig vannak schnauzerjeink, kockáztattál és jó végeredménye lett”. Az Egyesült Királyságban azt mondják, hogy „te egy szerencsejátékos vagy”. Én azt mondom: ha nem próbálsz ki semmit, sosem nyerhetsz!
14. Olga Selewerstowa az elsők között volt, akik Oroszországban használták a kutyáidat. Nagy tehetségnek és zseninek tart téged. A tehetséget nem lehet továbbadni, de lenne pár jó tanácsod azoknak, akik törpe schnauzert tenyésztenek?
Tartsd nyitva a szemed (nevet). Utazz, láss sokat és jól figyelj, ez az én hitvallásom. Ha nem jártam volna Amerikában, akkor sosem tudtam volna ugyanezeket az eredményeket elérni. És muszáj szigorúnak lenned. Nézd meg mi hiányzik a kutyádból és találj egy olyan kutyát aki mindezt kompenzálni képes. Felejtsd el mi az erőssége a kutyádnak és inkább a hiányossága koncentrálj.
15. Angela Gorochowa „s Taganiego Roga” nevű kennel alapítója hatalmas csodálód és tisztelőd. Neki is lenne három kérdése. Az első: neked van tapasztalatod fekete-ezüst schnauzerekkel is, amik a feketéből erednek. Mik ennek az előnyei és hátrányai?
Nonszensz hogy nem lehet fekete-ezüstöt tenyészteni feketéből. Nagyon jó minőségű fekete kutyák lehetnének ebből. Jó példa erre Zazou vd. Havenstad (fekete), akitől Spanyolországban top fekete-ezüst kutyák születnek. Ezen kutyák fekete színe még szebb, mint a feketéké. De nem tudom, jó néhány generáció után hogy ez milyen hatással van a színre és a minőségre. Valójában nagy kihívás és érdekes feladat szemlélni, hogy mi történik számos generáció után.
16. Angela második kérdése: hogyan tenyészthetünk 35-37 cm feletti kutyákkal, anélkül hogy még nagyobb kutyákat kapnánk?
A magassággal lehet kísérletezni és kipróbálni dolgokat. A szemszínnel nem szabad kísérletezni. Két nagy kutyát tettem össze: a 37 cm magas Travellert, egy 38 cm magas szukával. Ebből a párosításból nem túl nagy, jó méretű kutyák születtek. Ha ezeket a jegyeket túl szigorúan nézzük, akkor sosem érünk el semmit, mivel az előző generációkról nem tudhatunk mindent. De ez is egyfajta dilemma: egyrészről nem tűnik bölcsnek két nagy kutyát összerakni, másrészről viszont nem tudhatod, hogy milyen jó eredményekhez vezethet. Ha az eredmény nem jó: ne csináld többet.
17. Angela harmadik kérdése: Travellernek jó minőségű és gyönyörű fekete szőre van. Van több ilyen kvalitású kutyád is?
Először is: a szőrápolás nagyon fontos a jó minőségű szőr eléréséhez. Habár szőr szempontjából a Traveller vonal a legjobb. Traveller, OcusPocus és Opium fia, Standing is az ő leszármazottuk. Ám időről időre egy nagy kan születik ebből a vonalból, a szukák viszont mind jó méretűek.
18. Hogyan látod a jövőt?
Ha a fekete törpéket nézzük - főleg más színekkel összevetve- akkor jónak mondható az átlag minőség. A csúcsminőségen szerintem már nem sok mindent lehet javítani. A top kutyák száma azonban túl kevés. Tehát szeretnék több ilyen kategóriájú kutyát látni, hogy legyen egy nagyobb bázis a fajtának.
Szerző: Andrej Shmal
Fordította: Kecskeméty Dorina